Téli magashegyi tábor 2011.03.11.-03.15. Tarajka-Bilikova menedékház
A téli magashegyi tábor az időjárás szempontjából mondhatni az utolsó pillanatban lett megrendezve – a megszokott Zöld-tavi menedékház helyett – egy teljesen új terepen, a Nagy-tarpataki völgyben lévő Veverkov jégfal alatti területen, míg szálláshelyünk az előzetesen felderített Bilikova menedékházban lett lefoglalva. Mivel az autókkal egészen az “ajtóig” fel tudtunk menni, a felszereléseink és a hegyi retiküljeink lazára lettek pakolva, előkerültek még különféle reklám szatyrok, kisebb táskák és a dehidratálást elkerülendő, több doboz fácán motívumokkal díszített védőital készlet is. Kíváncsi lettem volna a logisztikánkra, ha mondjuk a Zöld-tavi menedékházig kellett volna felcipekedni! Az biztos felért volna egy serpa szezonnyitó bajnoksággal!!
Én azt hiszem a félpanziós ellátásra nem lehetett panaszunk – svédasztalos reggeli és háromfogásos vacsora – saját plussz készleteinkből nem is nagyon fogyott.
A tábor szakmai vezetését mindenki megelégedésére – a többszöri unszolásra és “zaklatásra” – Hímer József vállalta el. A több mint harmincévnyi aktív hegymászó tapasztalatot Józsi sajátos és egyedi pedagógiai módszereivel ültette át a tanulni vágyókba.
A téli magashegyi tanfolyam tematikáját a résztvevők kellő komolysággal, de azért a humort sem mellőzve sajátítottuk el gyakorlatban. Építettünk hóbarlangot.… Ha Tóth Tomit és Mészi Gabit nem fogjuk vissza elkészült volna egy többszobás apartman is. A Veverkov alatti lejtőn elsajátítottuk a havon történő egyéni és csoportos mozgást, a kicsúszás kezelésének fogásait, a havon történő biztosítás alapvető elemeit és módjait, a lavinából és gleccserből történő mentés fortélyait.
Mivel a Veverkov alatt tanyáztunk, nem lehetett kibírni jégmászás nélkül sem. Józsinak többször figyelmeztetni kellett a bandát, hogy nem a sappadai jégmászó táborban vagyunk, hanem téli magashegyi tanfolyamon J De azért pezsgett a vér mindenkiben, hiszen nem véletlenül hoztuk magunkkal a fejszéinket!! Levezetésként az oktatás után vetettük rá magunkat a jégfalakra. ( Veverkov, Zahradky) Tomi és Gaben páros összeszokottan robogott fel a jégfalon. Józsi és Tomi jóvoltából a Veverkov jobb oldalán egy láncos stand került kiépítésre, így már egyszerre két parti is mászhatott felső
biztosítással. Gabi egy nosztalgiaérzésből fakadóan magához vett két Stubai túracsákányt és “Jeff Low” stílusban küzdött meg a jégfalon. A sikeres mászása végén imába foglalta a hajlított nyelű technikai jégcsákányokat. Feltétlen meg kell említenünk, hogy Tomi a sappadai és tátrai mászásoknak köszönhetően belső indíttatásból a Veverkov (III+, 30-
35 méter) szólómászásával zárta az idei szezont!
A hétvégén vasárnap egy nagyobb szlovák társaság (20-25 fő) is a jég alatt volt. Bár fél szemmel a bandát figyelve érdemi mászást nem igen láttunk – nem beszélve a sajátságos félköteles technikájukról – a passzív jégmászásuk hógolyócsatába és egymás bájos testi fenyítésében nyilvánult meg.
A hangulatos étteremben eltöltött közös vacsorák után a DVD-s szakmai estéink jó hangulatban, az éjszakába nyúlóan teltek.
Az utolsó nap kedden a Veverkov feletti kuloár megmászását terveztük. A két háromfős parti a már megismert és mindannyiunk által kipróbált deadmanekkel – amit batman-nek kereszteltünk elJ – hószegekkel és természetesen jégcsavarokkal felszerelve indult neki a mászásnak. A jégfal tetején némi cseles drytooling-os betét után mindkét parti
sikeresen túljutott a legnehezebb szakaszon. A már tanultak szerint a partik megindultak a felfelé a kuloárn szélén. Sajnos az időjárás beleszólt terveinkbe és az erőteljes nappali felmelegedés miatt, ami a hó vizes szerkezetén is erőteljesen meglátszott, a helyzetértékelést követően a visszaereszkedés mellett döntöttünk. A völgyben visszafelé már szemerkélő eső kísért bennünket. Annak ellenére, hogy a kuloár tetejét nem értük el, azt hiszem mindenki nevében kijelenthetem, hogy rendkívül sok tapasztalattal, közös élménnyel gazdagodtunk és kellő alázattal viseltetünk a téli hegymászás iránt is.
A búcsúzkodás és a poprádi Kaufland túra után kiéhezve indultunk haza. Mindenkiben elindultak a pavlovi reflexek, gondolva a Sáfrány panzió fokhagyma levesére és juhtúrós sztrapacskájára. Legnagyobb megrökönyödésünkre az étterem – ami egyben panzióként is szolgál?! – számunkra érthetetlen módón zárva találtuk. Az ebéd hiányát Józsi
tepertős pogácsa készlete “szenvedte” elJ, majd Tomi autójával lejtmenetbe vette az irányt és meg sem álltunk hazáig.
Ahogy az lenni szokott a másnapi munkakezdésre már kissé nehézkesen gondoltunk, azonban kárpótolt bennünket, hogy legújabb élményeinkről már otthon, családi körben tarthattunk élménybeszámolót.
A tábor résztvevői: Ilony, Himi, Tomi, Gaben, Kapalló Pisti , Milán Dénes és jómagam.
Üdvözlettel: Várnai Szabolcs