„Puskás” nap a Lomnic Ny falában
2012. szeptember 16.
Szeptember 16.-án, vasárnap, őszies időjárás közepette állítottuk le autóinkat Tátra Lomnicon, a felvonó épülete előtt lévő parkolóban. Szépen összegyűltünk, a „régi szép napokat” idézve – heten a HSZJSE-ből, hogy másszunkegy jót a Lomnici csúcs Nyugati falában. Rónyai Péter (Angelo), Földesi Lóránt (Lóri), Ostorházi Imre, Hanyik Balázs, Tóth Tamás,
Mészáros Gábor (Gaben) és jómagam. Angelo és Lóri a „Patagóniai nyár”sportmászó utat tervezték, mi öten a klasszikus Puskás út megmászására készültünk.
Nyolc óra körül, a pénztáraknál már korán sem a „nyárias” lökdösődő turista tömeg készült jegyet váltani. Látszott viszont az, hogy az ott lévők mind szikla – és hegymászási szándékkal jöttek. Fél kilenc előtt már megnyitották a kaput, a felvonók pedig gyorsan „elnyelték” a felfelé igyekvőket. A Kőpataki tónál kiszállva egyből irányt vettünk a Lomnici nyeregbe vivő sílifthez. Rajtunk kívül még hat „mászógyanús” fiatalember toporgott a lift megindítására várva.
Mint ahogy ez már lenni szokott, megkezdődött az előzetes tájékozódás – ki, hova készül. A „sors” az ilyen, mondanom sem kell, hogy a hat mászó – nemzetiségüket tekintve, lengyelek – is pont oda indultak és pont a Puskás útra!
Nosza rajta! Kiszállva a síliftből sietős léptekkel nekivágott mindenki a Téry kuloárba levezető láncokhoz.
A lengyelek értek oda elsőként, meglepetésünkre kötelet vettek elő, az egyébként jó állapotban lévő kletter ellenére – biztosítással készültek elindulni. Egy darabig csak figyeltük őket – tényleg így akarják mind? Tényleg! De hát így soha nem érünk le! A második és harmadik parti előtt aztán mi is szakaszosan elindultunk, ahogy kell, kantárt használva, gyorsan, de biztonságosan.
A beszálláshoz is szakaszosan érkeztünk, Angelo és Lóri már az első hosszban volt, a Puskás beszállásánál az első lengyel parti pedig már bekötve és a mászócipőjét húzta. Szerencsére a másik két lengyel csapat lemaradt mögöttünk, így Balázs és Gaben is elindult, mikor a felettük lévő parti a második hosszt kezdte. Utána a Mi hármasunk várt már bekötve, illetve a lengyelek is nekikezdtek készülődni. Imi, Tamás és én szépen araszolgattunk Balázsék után, hátunk mögött pedig aztán a lengyelek is beindultak. Szép volt, tizenegyen egy útban!
Az idő nem változott át, bár azért néha halványan előtűnt a nap, de nem volt elég ereje a
felhők eloszlatásához. A nagyon szép kompakt kőzeten lévő mászásunkhoz ma nem kaptuk meg a panoráma
élményt, de így is maradéktalanul elégedettek voltunk a Puskás út adta mászás élvezetével.
Kiérve a csúcsra néhány fotó után a régi normál úton lemásztunk a sílifthez, majd leereszkedve a Kőpataki tóhoz gyorsan tovább is szállíttattuk magunkat Tátra Lomnicra. Ott – kicsit később – a kötelező sörözés közben befutott Angelo és Lóri is, tehát a teljes hámori csapat elégedetten zárta ezt a borongós mászónapot.
Seregi Ernő
HSZJSE