A német mászó legenda, Kurt Albert 2010. szeptember 28-án 20.45-kor hunyt el 56 évesen,
miután két nappal korábban balesetet szenvedett egy via ferrátán a németországi Bavaria
tartományban.
Nehéz eltalálni, hogy hol érdemes kezdeni. Talán a végzetes tragédiától. Kurt Albert
szeptember 28-án, kedden halt meg az Erlangen kórházban, Bavariában. Kurt nem
tudott felgyógyulni a súlyos sérüléseiből, amelyeket a Höhenglücksteig-i via ferrátán
való 18 méteres esésekor szerzett vasárnap. Pontos adatok a balesettel kapcsolatban
nem ismertek. Ami számít, hogy a világ egyik legtehetségesebb és legsikeresebb
sportmászója és alpinistája nincs többé közöttünk.
Albert jelentőségét és hatását sportunkban nem lehet túlértékelni. 1954. január 28-án
született Nürnbergben, mászni 14 évesen kezdett el Frankenjurában, és gyorsan
fejlődött az olyan klasszikus alpin utakig, mint a Walker-pillér a Grand Jorasses-on, az
Eiger északi fala, vagy az olasz Dolomitok útjai, amelyeket a legtöbbre becsült. Míg ezek
az alpin mászások lefektették az alapokat Albert jövendő karrierjéhez, már fiatalon a
sziklamászás fizikai korlátainak felfedezése és kitolása érdekelte, ami ebben az
időszakban még gyerekcipőben járt, régi tradíciók nyomták el, amelyek látszólag
szemben álltak a “fiatal” szabadmászó mozgalom új álmaival és energiáival.
Egy korai, szász-svájci homokköveken tett túrát követően Albert rájött, hogy a mesterséges
mászás zsákutca, a jövő máshol rejlik. 1975-ben azzal oldotta meg a
generációk közötti konfliktust – a mesterséges és szabad mászók között –, hogy
bevezette a “rotpunkt” filozófiáját. Azzal, hogy vörös pontot festett egy út
beszállásához, jelezte, hogy az út teljesíthető szabadon, minden mesterséges eszköz
használata nélkül. Ezzel meghagyva az utat azok számára, akik továbbra is az eredeti
stílusban szeretnék átmászni. A szabadmászás gondolata futótűzként terjedt az
egész világon, az “on-sight”-tal egyetemben. Albert terminusa, a “rotpunkt”
napjainkban alapvető viszonyítási kategória, amelyhez a sportágban a teljesítményeket
mérik.
Néhány fiatal mászó, mint például Wolfgang “Flipper” Fietz, Norbert Bätz, Norbert Sandner,
majd egy kicsivel később közeli barátja, Wolfgang Güllich társaságában Albert azonnal
elkezdett nehezebbnél nehezebb utakat nyitni Frankenjurában. 1977-benmászta át az
“Osterweg” (VIII-) utat, míg a későbbi “Sautanz” (IX-, 1981) és mindenek felett
“Magnet” útjai (IX, 1982) valódi mérföldkőnek számítanak a német sportmászásban. Albert a
mászás vezető alakjává vált országában, olyannyira, hogy 1984-ben a német kormány
őt, Wolfgang Güllich-et és Sepp Geschwendtner-t a mászásért tett szolgálataikért a “Silberne Lorberblatt”-tal (Ezüst Babérlevél) tüntette ki, ami a legmagasabb
sportteljesítményért járó kitüntetés.
Albert érdeklődése a vertikális világ felé semmi esetre sem korlátozódott a Frankenjura
számtalan sziklájára. A legjobb német mászókkal együtt figyelme arra irányult, hogy a
“rotpunkt” eszméjét a világ legnagyobb falaira exportálja.
1987-ben a Dolomitokba utazott a Tre Cime di Lavaredo tornyokhoz, ahol Gerold
Sprachmannal együtt véghezvitték a Cima Ovest Svájci útjának első szabad átmászását.
Később a Cima Grande világhírű Hasse-Brandler útjának az első szabad átmászása is az ő
nevéhez fűződik. 1988-ban elutazott a Karakorumba Wolfgang Güllich és Hartmut
Münchenbach társaságában, ők teljesítették először szabad stílusban a Jugoszláv utat
(Slavko Cankar, Francek Knez, Bojan Srot, 1987) a 6242 méteres Névtelen Tornyon
(Nameless Tower), a Trango Tornyok egyikén. Ez sok szempontból pusztán bemelegítés volt
Albert legértékesebb útjához, a közeli “Eternal Flame”-hez képest. 1989 nyarán
mászta Wolfgang Güllich, Christof Stiegler és Milan Sykora társaságában. A négyesnek új
útvonalat sikerült másznia a Névtelenen Toronyra, amelyet az előző évben fedeztek fel.
Ez a mászásuk a vakmerő bátorság és a teljes eltökéltség ellenállhatatlan keverékének
bizonyult, kiváltképp a legvégén, amikor Stieglernek és Sykoranak haza kellett mennie.
Güllichhel sérülten, Albert minden erejét latba vetette, hogy elérjék a csúcsot.
Mindennek eredménye: szabad mászás 7b+-ig és három rész mesterséges mászás. Az
“Eternal Flame” utat nyitott a sportmászás olyan új dimenziójába a Himalájában,
amelynek elérése mindezidáig elképzelhetetlen volt.
Azonban nem csak a Himalája: az Albert-Güllich mászópáros olyan sikeresnek bizonyult (11
évig másztak együtt), hogy egy évvel később Norbert Bätzzel, Peter Dittrichhel és Bernd
Arnolddal közösen csapatot hoztak létre, hogy megnyissák a gyönyörű “Riders on the
Storm” 1300 méteres direkt utat a Paine Középső Tornyán, a Keleti fal kompakt
gránitján. Albertet mélyen lenyűgözte Patagónia, 1995-ben még egyszer visszatért Bernd Arnolddal, Jorg Gerschellel és Lutz Richterrel, és megnyitották a 44 kötélhosszas 7c/A2
“Royal Flush” utat a Fitz Roy keleti pillérén. Albert az összes nagyfalas mászása közül
mindig ezt tartotta a legjelentősebbnek.
Bár otthon Albert mindig kényelmesen érezte magát egy nagy bögre kávé és a közeli barátai,
mint például a fizika- és matematika tanár Jerry Moffatt társaságában, azonban
folyamatosan újabb és újabb kihívásokat kerestek. Így jött az ötlet, hogy a világ
legmegközelíthetetlenebb csúcsait teherhordók és motorizált segítség nélkül, “korrekt
módon” (by fair means) másszák meg. Az új évezred fordulóján ezen az elképzelésen
kísérletezett Stefan Glowaczcal, Holger Hemberrel és Gerd Heidornnal úgy, hogy
megmászták az 500 méteres “Odyssey 2000″ utat a Baffin-szigeten lévő Polar Bear Spire
gránitján. Ez több volt mint egy út, inkább egy kalandos túra tetőpontjának nevezhető,
hiszen a négy mászó teljesen önállóan teljesítette a felszerelés szállítását több mint 400
kilométeren keresztül, a bolygó egyik legbarátságtalanabb részén.
Albert tárt karokkal fogadta az új filozófiát, és hamarosan vezérelvévé vált a következő
éveiben, gyakran Stefan Glowacz társaságában. Alig múlt el szezon anélkül, hogy egy-
egy jelentősebb kieső nagyfal első megmászását ne teljesítették volna. A “fair means”
(korrekt módon) szinonimája lett a mászás lehető legletisztultabb formájának, és a világ
legjobb mászói azóta is alkalmazzák.
Kurt Albert először tehetséges fiatalként kísérletezett a mászás ilyen tiszta formájával a késői
’60-as években az otthonához közeli Frankenjurában. 50 évvel később nagyhatású
életműve a világ legnagyszerűbb hegyein van jelen.
Kurt Albert – jelentős mászások és dátumok
1954 Született: Nürnberg, Németország, Január 28.
1968 Elkezdtett mászni, otthon Frankenjurában
1973 Út a szász-svájci homokkövekre. Felfigyelt a szabad mászás lehetőségeire
1975 A Rotpunkt filozófiájának fejlődése. Az Adolf-Rott-Ged. Weg (VI+) volt az első út
Frankenjurában, amit vörös ponttal jelölt meg
1977 FA Devil’s Crack (VII) & Osterweg (VIII-), Frankenjura
1979 Szóló, Devil’s Crack (VII), Röthelfels, Frankenjura
1980 FA Rubberneck (VIII+), Richard Wagnser Fels, Frankenjura
1981 FA Sautanz (IX-), Frankenjura
1982 FA Magnet (IX-), a legnehezebb út a Frankenjurában
1986 Szóló, Fight Gravity (VIII+), Richard Wagnser Fels, Frankenjura
1987 FFA Hasse-Brandler (VIII) Cima Grande, Dolomitok
1987 FFA Swiss Route (IX-) Cima Ovest, Dolomitok
1987 Szóló, Rubberneck (VIII+), Richard Wagnser Fels, Frankenjura
1988 Szóló, Courage Fouyons (7b), Buoux, Franciaország
1988 FFA Yugoslav route (7a+), Nameless Tower, Karakorum
1989 FA Eternal Flame (IX-, 3 rész mesterséges mászás), Nameless Tower, Karakorum
1990 FA Riders on the Storm (IX), Paine Central Tower, Patagónia
1993 FA Stairway to Heaven (IX), Roraima, Venezuela
1994 FA Moby Dick (IX+), Ulamertorsuaq, Grönland
1995 FA Royal Flush (IX), Fitz Roy, Patagónia
1995 FA Fitzcarraldo (VIII+) Mount Harrison Smith, Cirque of Unclimbables, Kanada
1996 FA Gelbe Mauer (IX) Tre Cime di Lavaredo
1997 FA Nordlicht (VIII+), Tupilak, Grönland
1998 FA El Condorito (IX), Aguja St. Exupery, Patagónia
1999 FA Vela y Viento (IX-), Aguja Mermoz, Patagónia
1999 FA Hart am Wind (VIII+), Cape Renard Tower, Antarktisz
2000 A Franco Argentin út ismétlése, Fitz Roy, Patagónia
2000 FA Odyssee 2000 (VIII+, 500m), Baffin-sziget, Kanada
2002 FA on Vampire Peak (VIII+), Lotus Mountain, Kanada
2003 Ismétlés: Story About Dancing Dogs (IX/600m) Mt. Poi, Ndoto Hegység, Kenya
2006 FA El Purgatorio (650m/IX), Acopan Tepuis, Venzuela
2007 Expedíció: Sablija, Ural, Oroszország
2008 FA El Nido del TirikTirik (7b/400m) Castillo, Venezuela
2009 FA Hotel Guácharo (7a+/550m) Roraima-Tepuis, Venezuela
FA = Első átmászás (First Ascent)
FFA = Első szabad átmászás (First Free Ascent)
Forrás: Planetmountain 2010. szeptember 29.
Fordította: Szamosi Barna