HSZJSE
"Az embernek teljes értelmét és energiáját latba kell vetnie amikor hegyeket akar mászni. Tervét a legkörültekintőbb gonddal kell elkészítenie, a legmegfelelőbb útvonalhoz, a legkedvezőbb időjáráshoz, a legalkalmasabb szerszámokat és edzési módokat kell megválasztania és csak akkor vághat neki a hegynek, ha már minden szükséges feltétel biztosított."
Riccardo Cassin
  • Kezdőoldal
  • hszjse.lap.hu
  • Mászóiskolák
    • Hámor
    • Fehér-kő
    • Örvény-kő
    • Köpüs-kő
  • Hírek
  • Egyesület
    • Történet
    • Hámor településtörténete
    • Alapszabály
    • SZJA 1% felhasználás
    • Elérhetőség, adatok
  • Jégkondíciók
  • Galériák
    • Galéria
    • Galéria 2013.
    • Galéria 2014.
    • Galéria 2015
    • Galéria 2016
  • Videók
    • HSZJSE videók
    • Videók
  • Kapcsolat
Kezdőlap» 2012 » Mayerl rámpa 2012.06.17.
  • Egyesület
    • Történet
    • Hámor településtörténete
    • Alapszabály
    • SZJA 1% felhasználás
    • Elérhetőség, adatok
  • Tagjaink
    • Tisztségviselők és rendes tagok
    • Pártoló tagok
    • in memoriam
  • Információ, belépés az egyesületbe
    • Információk
    • Belépési nyilatkozatok
    • Information About Partner Membership
  • Mászóiskolák
    • Hámor
    • Fehér-kő
    • Örvény-kő
    • Köpüs-kő
  • Biztonságtechnika
  • Mászónapló
    • 2016
    • 2014
    • 2013
    • 2012
    • 2011
    • 2010
  • Oktatás
    • Tanfolyamok
    • Oktatóink
  • Hasznos tudnivalók
    • OeAV
    • JAMES
    • Kedvezmények itt-ott
  • Cikkek

Legfrissebb cikkek

  • Mészkőtornyok között az 5. hosszban

    Alpesi túra a Wilder Kaiserben

  • centenarium1

    A “Szűzvasút” centenáriuma

    Újdonságok

    • Alpine Up – egy újfajta biztosítóeszköz Alpine Up – egy újfajta biztosítóeszköz
    • Birthright freed on Grands Charmoz Birthright freed on Grands Charmoz
    • Vysoké Tatry – Veverkov 2016

    Mayerl rámpa 2012.06.17.

    Erősen a jégkorszak végét járjuk, szerencséseknek mondhatjuk még magunkat,hogy otthonunk közelében állandó jeget, gleccsereket találunk. Pár generáció múlva nagy valószínűséggel nem lesz ez így.
    2007 júliusában egyszer már játszottunk a gondolattal,hogy a rendes éves nyári alpesi mászásunkat a Grossglockner északi oldalában, a mayerl rámpa jéglejtőjén kezdjük. Akkor a rámpa alatti beszálló hólejtő szűkületben egy 30 méteres vízesés mutatta, hogy a körülmények nem éppen ideálisak a kánikula közepén a jégmászáshoz, még ilyen magasságban sem. Szerencsére akkor lepattantunk és azóta egyre bővülő tapasztalattal nézegettük a közeget. Egy jó éve figyeljük a körülményeket, hogy a legideálisabb májusi hónapban a megfelelő időjárást kihasználva kimásszuk az utat. Idén június közepén, pont a szezon legutolsó időszakában összeállt a régi csapat szabadságokkal bevédve, Besenyei Gyurkával kiegészülve, hogy teljesítsük a régi tervet. Passzos volt a menetrend, szombat hajnal 5ös indulással Miskolcról még aznap szerettünk volna az északi fal alatt a 3200 méteren a bivakházban aludni, hogy másnap kora hajnalban nekivágjunk az útnak. Erősen benne voltunk a délutánban, mire a szemérmesen felhőbeburkolódzó hegy lábához értünk. Az út a bivakhoz a gleccseren keresztül, a hegy északi falától ÉK-re húzódó függőgleccser rendszer alatt jobbra tartva, először a gleccser csiszolta sziklán pár száz métert, majd egy olvadozó hólejtőn húzódik. Éppen sötétedésre sikerült felérni a házhoz, ami csurig volt, csak Csabát tudtuk bepaszírozni a szardíniás konzervbe, mi placcot vágva a hóba, kint aludtunk a kellemes koratavaszi időben. A rohanás és az akklimatizáció hiánya miatt nem tudtuk tartani a menetrendet, korahajnalban szépen sorban szálingóztak el a partik a rámpához és a pallavicini kuloárhoz.
    Hajnal 5kor mi is összevakarództunk és a napi vízadag legyártása és mászóképességem érdekében félórás susztermunkaokozta késéssel Balázsék után 6körül elindultunk Gyurival, ekkor már verőfényes napsütésben. Maga a rámpa északi fekvésével védve volt a nap rombolásától, ám a felette lévő fal pont telibe kapja a reggeli napsütést. Ahogy beértünk alá a beszálló hólejtőhöz, elindult az oroszrulett. A rámpa a beszálló lejtőből némi átmenettel egy enyhe balos kanyarral kezdődik, ahol még szinkronban lehet mozogni és jobbra a falba pakolni igény szerint. A rámpán aztán egy jó százast felkapaszkodva elértünk a jéghez, mely sima felülettel húzódik a kivezető szűkületig, majd 5 teli kötélhosszon keresztül. A vízjegekre jellemző formavilág itt nem létezik, épp némi fodrozódás és az olvadtabb rétegeken látszó jég- és
    kőhullás okozta csúszásnyom. Na ezeket kerültük és ahol lehetett védett helyen, áthajló szikla alatt standoltunk. Mászni így is olyan volt néha, mint egy motorversenypályán menetiránnyal szemben biciklizni.
    A legkritikusabb részen Balázs elsőrangú gondviselésének és a gondosan sisak mögé hajtogatott testének köszönhetően elmaradt a tompa puffanás, amivel a hegy a késői indulást bünteti, csak beijesztett, de azt rendesen. A mászás viszont a rámpán rendkívül szép, csak vádligyilkos a jégfelület simasága miatt.  Szintidőn belül sikerült kiérni a gerincre, ám a mátrix gyakorlóprogramban nem volt egyszerű megtalálni az utat, szerencsére az előző partik nyomainak halvány sziluettje mutatta az irányt. A gerincmászás, amit a kalauz 3 kötélhosszra ír, időközben megduplázódott és a citromfagyi állagú havas párkányok sem voltak segítségünkre. Végül délután 2 után értünk a csúcskereszthez, amit 11 éve az épp kitörő viharban láttunk utoljára elektromosan erősen töltött állapotban, első alpesi utunk során. Gyors vigyor után
    lecsusszantunk a még mindig erősen havas déli gerincen, a normál úton. A menedékház nagy meglepetésre teljesen üres volt, így a gyógyító sör elmaradt, cserében a bivakrészen pont 4 ágy várt ránk megágyazva, amit némi életfenntartó szükséglet elvégzése után igénybe is vettünk.
    A reggel felhő nélkül kezdődött ismét, így a keleti oldalban futó hoffmannsweget minél korábban akartuk magunk mögött hagyni, amig viszonylagos szilárdságát tartja a hó. Majdnem sikerült is, hétfő reggel 8-ra, pont mikor kezdődik a munkahét, lent voltunk a sziklán és az utat jól lehetett követni a nyomok és a törmeléken és a gleccseren kirakott jelzőpóznák alapján. A Pasterzen gleccser alsó vége 2001-es ittjártunk óta több száz métert hátrált és lejjebb került majd száz méter szinttel, ami azon kívül, hogy ennyivel többet kell visszakapaszkodni a kocsihoz, főként azzal taglózza le az embert, hogy belegondol annak az irdatlan jégtömegnek az eltűnésébe, amit még nem is oly rég látott. A gleccser alsó felét így is törmelékmező fedi, fehér szalagot már csak a Glockner alatt és attól feljebb látni. A parkolóhoz felkapaszkodva 5 évenként tábla jelzi a gleccser egykori pozícióját. Az érzés leginkább a kálváriaút végigjárásához hasonlít, csak pont fordítva vannak a stációk. Még pár hátra van tragikus befejezéshez. Annyi vigasz azért adódik, hogy tudjuk, itt is lesz feltámadás, bár azt még nem, milyen életforma fogja feljegyezni.
    Konklúzióként levontuk a végén, hogy ennyire nem lehet kifeszíteni a húrt, mert éppen nem pattant el. Ha hasonló
    kaliberű helyre megy az ember időt kell hagyni az akklimatizációra és a pihenésre, mert a rohanásnak csak nyögés és
    magas rizikó faktor az eredménye.

    A hegymászás veszélyes sport.

    Felhívjuk mindenki figyelmét, hogy a hegy- és sziklamászás (beleértve annak minden formáját, ágát) veszélyes sport, megfelelő képzettség és szaktudással rendelkező ember felügyelete nélkül kimondottan kockázatos tevékenység. A honlapon található tartalmak sugallatára bekövetkezett balesetekért felelősséget vállalni nem tudunk.

    © 2013 HSZJSE