Hanyik B.- Német-bucsi A.
2010.09.19.-24.
A diorit nagy mélységben kialakuló kristályos magmás kőzet, 50-55%-os szilícium-dioxid
tartalma miatt a bázisos és savanyú kőzetek között helyezkedik el. A földpátok és színes
elegyrészek mellett néha szabad kvarc is előfordul benne. Ezt azért fontos
tudnunk, mert a Val di Mellót ölelő falaknak a közhiedelemmel ellentétben nem gránit,
hanem diorit az anyaga. A lényeges különbség a kvarc csekély jelenléte, mely a kőzet
puhább, morzsalékosabb természetét adja.
Az idei alpesi nyári mászásunkat már tavaly elterveztük a Comoi tótól hazajövet, melynek
központja a Bernina csoport és Val di Melló volt. Augusztus elejétől topogtunk a
rajtkockában, de nem ígérkezett hosszabb jó idő, így egész szeptember közepéig vártunk
az indulással. Egy hét stabil jó idő ígéretében, az egész napos esőt követően indultunk az
Alpok szívébe. A csúcsrégióban lehullott friss hó és a kétes egészségi, erőnléti
állapotunk miatt a Sasso Remenno-i kemping volt a cél, ahol akklimatizáció és
ráhangolódás után kívántuk körbejárni a helyet.
Egész estés vezetés és némi autóban kómázás után reggel érkeztünk a mászó paradicsomba
idilli időben. Berendezkedtünk a kempingbe és a zsibbadtság ellenére nem tudtunk
leülni, hívtak a hegyek. Kinéztünk egy mászó iskolát Val di Melló közepén, ahol
könnyed 6-os reibungokon bemelegíthetünk. A völgy elképesztően szép, a smaragdzöld
vizű hegyi patak szélén teljesen sík üde zöld rétek szabályos formavilágú kőtömbökkel,
körötte a lekerekített szürke falak és függőkertek, karcsú tornyok. Inspiráló hely a hegyi
sportok gyakorlására. A kiválasztott út a Placche del Giordino falon a Fritzina 5c-ért,
mely nagy meglepetéssel szolgált. Arra felkészültünk, hogy a köztestávok nagyok, ám
ennyire hibátlanul sima kőzetfelszínt még nem láttunk. A lépés pedig mint homokkövön,
morzsolódott, le kellett pucolni talppal a lazább szemcséket. Az első akasztásig kétszer
ugrottam vissza a földre. Megszeppentünk. Nagy levegővel és remegő vádlival sikerült
kitolni az első kötélhosszt, ahonnan Balázs következő hossza épp a vízlefolyásban
vezetett. Kerülgette egy darabig a patakot, míg az út vége előtt pár méterrel az akasztás
épp egy csinos kis vízesés közepén fürdött. Visszaereszkedtünk. Mellettünk volt egy
szimpatikusabb út 5c-ért, a Palle Quadre, ahol a kulcsmozdulat egy technikás repedésből
kiállás volt. Ez már jobban feküdt, élményszámba ment az előző hártyajégen pipiskedés
után. Visszasétáltunk a palatetős terméskőházak között a kempingbe és átadtuk
magunkat a gravitációnak.
Másnap a kőzethez szoktatás végett a kempingtől 5 perc sétára lévő Sasso Remenno monolit
tömbjén mászogattunk. A Ny-i oldalról balra haladva 5a-tól 6b-ig vagy 20 útvonal
húzódik 15-től 40 méter hosszúságig. Ideális szoktató pálya, délelőtt a könnyebb 5-ös
utakkal, kaja után pedig a nehezebbek a déli falon. A nehezebb függőleges rész gyönyörű
réteges formákkal adta magát, leginkább az andezitre hasonlított, csak sokkal
kompaktabb. A középső szakaszon 6-ért volt pár igazán gazdag formavilágú út,
kihagyhatatlan. A kőzettel megbarátkozva és a napon feltöltődve tervbe vettük egy
hosszabb mászást a Felkelő Hold útját a Metamorfózis falon.
v Reggeli séta az erdőben a beszállásig, ami a völgyből a 3. falucskából felkanyarodva
elképesztő függőkertek közt vezetett. Már a beszálláshoz vezető út is felért egy
tengerészgyalogos kiképzéssel, túl is szaladtunk a beszálláson a nagy igyekezetben.
Végül egy olasz páros beszállt előttünk, így tanulmányozhattuk a beszálló kunsztot. Egy
hason átbukó pár méteres ferde repedést kellett 2 szögből megoldani. Az olaszok 2
nyögés egy fankuló és némi kaparászás után kérdés nélkül AO-ázták a 7-es kunsztot, mi
is hasonlóképp éltünk a lehetőséggel. A has feletti standból egy kémény mellett vezetett
a technikás felszökés, ami egy plafonáthajlás alatti alsós repedésmászással tette teljesé az
erős 6os fokozatot, szerencsére bennhagyott szögekkel. 2 bar plusz nyomással a
fejemben standoltam a repedés függőleges részén, a jobb kötélvezetés végett és hogy
kapjak levegőt. Ez után következett pár igazán szép kötélhossznyi kompakt
repedésmászás függőleges és jobbra hajló vonalvezetéssel. A 6. kötélhosszban van némi
furfang, mert a repedés egy irgalmatlan áthajlásban végződik, így a vége előtt kb. 10
vméterrel balra kicsit lefelé kell traverzálni egy kötélgyűrűkkel összekötött standhoz és
tovább pár métert a párkányon. Innen egy gyönyörű függőleges repedés fut felfelé 1,5
kötélhosszon, ami a kallerben is szerepel. Jó tanácsként megjegyzem, hogy egy nagyobb
méretű friendet (3-4 camelot) tartalékoljunk a traverz utáni repedésre, mert más
lehetőség nincs biztosításra. Egy ponton kicsit kifelé hajlik a szikla, ahol az esélyeimet
latolgatva jó fél órát töltöttem el, utolsó bizti pontként a traverz előtti friendre
emlékeztem 15 méterrel lejjebb, uh nem éreztem komfortosan magam. Rögtönöztem egy
gyors misét, behekkeltem egy macgyveres rettenetet a repkóba, amihez a macskámat
nem kötöttem volna ki és felkúsztam a standig. Innentől a psychém elhúzott délnek a
vadludakkal. Pedig volt még a repedés végével 2 hossz lekerekedett kőzetfelszínen.
Párkánynak írták az 1 és 5 cm között kiálló kvarceret, ahol 1 db köztest lehetett
elhelyezni egy lyukban 40 méteren. A végén még egy jobbra felívelő repedés és egy
balra átlépkedős reibung zárta az utat, ami a legkompaktabb élménymászás volt amit
láttam kristályos kőzeten. Végig stabil 5-6 fokozatban 360 méteren keresztül. Erdőben
fel a tömb csúcsára és körbe traverzzel vissza a beszálláshoz. Lerohantunk a faluba és
nagy megnyugvással és jókedvben sétáltunk haza. Az izgalmaknak egy fél üveg
aszútörköly látta kárát, amivel kifésültük idegszálainkból a görcsöket.
Másnapra komoly dilemma előtt voltunk. Ha akarunk vmi magashegyet tolni, akkor el kell
vindulni, mert 2 nap múlva frontbetörést ígértek. A Bernina volt tervbe véve, ám 3 éve már
tapasztaltuk a Palüről ereszkedőben, mennyire kacifántos lekeveredni a Marco e Rosa
menedékházból. Így átvezetéssel, csúcsmászással és leereszkedéssel legjobb esetben is
2,5 nap lett volna a hegy. Inkább maradtunk. Délután beszálltunk a kemping fölötti
hegyoldalban elrejtett 120 méteres reibungos 5c-s Crasy Horse útba az Elefánt tömbön.
Itt már éreztük a tapadásos mászás velejét, felsőből kiment egy 7-es körüli is. Még csak a
völgyben mozogtunk és volt még egy napunk jó időben, amit csúcsmászásra
tartogattunk, ám ebben itt nem adja magát könnyen semmi. Jó panorámát ígért a
csúcsrégió DNy-i szélén lévő Sfingle torony, amire egy 250 m-es IV-V-ös út vezetett, a
Via Fiorelli. A Bagni völgyből a beszálláshoz vezető út, igazi párkányokon
megkapaszkodott meredek ősfenyvesben és ősbükkösben kapaszkodott fel 1500 méter
szintet. Az szikla végig árnyékban volt, így éppen fagypont felett másztunk, de a kilátás,
a kitettség és a forma a fogásgazdag sziklán fűtött minket a lelkesedés. Szemben a Badile
déli fala és a Disgrazia hófödte 3500-ös csúcsa között 10 km-en csúcsok és tornyok
láncolata, nyugaton a Berni Alpok havas csúcsai sejlettek, 2000 méterrel alattunk pedig
kőhajításnyira lévő zöldellő völgyek.
Utolsó nap, pénteken még lementünk a Comoi tóhoz a Menaggio mellett húzódó
mészkőfalhoz élménymászni, de már pihenőnapért könyörgött minden porcikánk.
Felsétáltunk a Tremezzo feletti mészkősávhoz, ahol az egyetlen dimenziónkban lévő utat
másztam 6a-ért szép oldásokon és borsóköves peremeken, mint amilyen a hőskorban
Franciabánya lehetett. Balázs már szótlan és mászásellenes volt, nekem is fájt már az
ujjam minden fogástól, a sörösdoboz se gyógyította vissza a lekopott bőrt, uh itt ért véget
a kaland. Este leesett a Száhel övezet éves csapadékmennyisége, ami reggelre az összes
vízesést újraélesztette a falakon és 2000 méter felett mindent friss hó lepett. Hazaúton
Livigno felett még kereszteztünk egy lavinanyomot, így a magashegyi sziklamászásnak
idénre fakereszt. Lassan indul a jegesszezon.
Bár csak ismerkedés volt a környezettel, ízelítőt kaptunk, miért hívják az Alpok Yosemitjének
a helyet. Az biztos, hogy ide mindig érdemes visszajönni, egy életre elég fal, torony,
csúcs és élmény van itt összezsúfolva és a svájci oldalt még nem is láttuk. Az a baj, hogy
a tervek egyre csak sűrűsödnek, csak idő és körülmény nincs megvalósítani mind.