Téli magashegyi tábor 2011.03.11.-03.15. Tarajka-Bilikova menedékház
A téli magashegyi tábor az időjárás szempontjából mondhatni az utolsó pillanatban lett
megrendezve - a megszokott Zöld-tavi menedékház helyett - egy teljesen új terepen, a
Nagy-tarpataki völgyben lévő Veverkov jégfal alatti területen, míg szálláshelyünk az
előzetesen felderített Bilikova menedékházban lett lefoglalva. Mivel az autókkal egészen
az "ajtóig" fel tudtunk menni, a felszereléseink és a hegyi retiküljeink lazára lettek
pakolva, előkerültek még különféle reklám szatyrok, kisebb táskák és a dehidratálást
elkerülendő, több doboz fácán motívumokkal díszített védőital készlet isJ Kíváncsi
lettem volna a logisztikánkra, ha mondjuk a Zöld-tavi menedékházig kellett volna
felcipekedni! Az biztos felért volna egy serpa szezonnyitó bajnoksággal!!
Én azt hiszem a félpanziós ellátásra nem lehetett panaszunk - svédasztalos reggeli és
háromfogásos vacsora - saját plussz készleteinkből nem is nagyon fogyott.
A tábor szakmai vezetését mindenki megelégedésére – a többszöri unszolásra és "zaklatásra"
- Hímer József vállalta el. A több mint harmincévnyi aktív hegymászó tapasztalatot Józsi
sajátos és egyedi pedagógiai módszereivel ültette át a tanulni vágyókba.
A téli magashegyi tanfolyam tematikáját a résztvevők kellő komolysággal, de azért a humort
sem mellőzve sajátítottuk el gyakorlatban. Építettünk hóbarlangot.… Ha Tóth Tomit és
Mészi Gabit nem fogjuk vissza elkészült volna egy többszobás apartman is. A
Veverkov alatti lejtőn elsajátítottuk a havon történő egyéni és csoportos mozgást, a
kicsúszás kezelésének fogásait, a havon történő biztosítás alapvető elemeit és módjait, a
lavinából és gleccserből történő mentés fortélyait.
Mivel a Veverkov alatt tanyáztunk, nem lehetett kibírni jégmászás nélkül sem. Józsinak
többször figyelmeztetni kellett a bandát, hogy nem a sappadai jégmászó táborban
vagyunk, hanem téli magashegyi tanfolyamon J De azért pezsgett a vér mindenkiben,
hiszen nem véletlenül hoztuk magunkkal a fejszéinket!! Levezetésként az oktatás után
vetettük rá magunkat a jégfalakra. ( Veverkov, Zahradky) Tomi és Gaben páros
összeszokottan robogott fel a jégfalon. Józsi és Tomi jóvoltából a Veverkov jobb oldalán
egy láncos stand került kiépítésre, így már egyszerre két parti is mászhatott felső
biztosítással. Gabi egy nosztalgiaérzésből fakadóan magához vett két Stubai túracsákányt és
"Jeff Low" stílusban küzdött meg a jégfalon. A sikeres mászása végén imába foglalta a
hajlított nyelű technikai jégcsákányokat. Feltétlen meg kell említenünk, hogy Tomi
a sappadai és tátrai mászásoknak köszönhetően belső indíttatásból a Veverkov (III+, 30-
35 méter) szólómászásával zárta az idei szezont!
A hétvégén vasárnap egy nagyobb szlovák társaság (20-25 fő) is a jég alatt volt. Bár fél
szemmel a bandát figyelve érdemi mászást nem igen láttunk – nem beszélve a sajátságos
félköteles technikájukról – a passzív jégmászásuk hógolyócsatába és egymás bájos testi
fenyítésében nyilvánult meg.
A hangulatos étteremben eltöltött közös vacsorák után a DVD-s szakmai estéink jó
hangulatban, az éjszakába nyúlóan teltek.
Az utolsó nap kedden a Veverkov feletti kuloár megmászását terveztük. A két háromfős parti
a már megismert és mindannyiunk által kipróbált deadmanekkel - amit batman-nek
kereszteltünk elJ - hószegekkel és természetesen jégcsavarokkal felszerelve indult neki
a mászásnak. A jégfal tetején némi cseles drytooling-os betét után mindkét parti
sikeresen túljutott a legnehezebb szakaszon. A már tanultak szerint a partik megindultak
a felfelé a kuloárn szélén. Sajnos az időjárás beleszólt terveinkbe és az erőteljes nappali
felmelegedés miatt, ami a hó vizes szerkezetén is erőteljesen meglátszott, a
helyzetértékelést követően a visszaereszkedés mellett döntöttünk. A völgyben visszafelé
már szemerkélő eső kísért bennünket. Annak ellenére, hogy a kuloár tetejét nem értük el,
azt hiszem mindenki nevében kijelenthetem, hogy rendkívül sok tapasztalattal, közös
élménnyel gazdagodtunk és kellő alázattal viseltetünk a téli hegymászás iránt is.
A búcsúzkodás és a poprádi Kaufland túra után kiéhezve indultunk haza. Mindenkiben
elindultak a pavlovi reflexek, gondolva a Sáfrány panzió fokhagyma levesére és juhtúrós
sztrapacskájára. Legnagyobb megrökönyödésünkre az étterem – ami egyben panzióként
is szolgál?! – számunkra érthetetlen módón zárva találtuk. Az ebéd hiányát Józsi
tepertős pogácsa készlete "szenvedte" elJ, majd Tomi autójával lejtmenetbe vette az
irányt és meg sem álltunk hazáig.
Ahogy az lenni szokott a másnapi munkakezdésre már kissé nehézkesen gondoltunk, azonban
kárpótolt bennünket, hogy legújabb élményeinkről már otthon, családi körben tarthattunk
élménybeszámolót.
A tábor résztvevői: Ilony, Himi, Tomi, Gaben, Kapalló Pisti , Milán Dénes és jómagam.
Üdvözlettel: Várnai Szabolcs