"Be kellene fejezni a Lomnici-tornyot végre!" - hányszor mondogattuk Janóval. Ez nálunk az
"összes" út végigmászását jelentette. A terv (a mi kereteink között) idén áprilisban
sikerült is.
A Kistarpataki-völgyben lévő Nagy Lomnici-toronyra hivatalosan 8 út vezet fel. Az elsőként
nyitott és nagy klasszikus természetesen a PP Variáns (P. Pochyly, J. Zrust, 1967), ami
sokak által közkedvelt, és sokak első igazi trepnis útja a Tátrában. Azonban körülötte
akad még pár szép vonalvezetésű út klasszikus és modern mászásra egyaránt.
Amikor túl voltunk 3-4 út megmászásán ezen a falon, elhatároztuk, hogy végigmásszuk az
összes ismert utat a falon. Rögtön hozzá kell azonban tennem, hogy a VIII-as IX-es
nehézségű sportutak világa messze áll tőlünk, inkább az amolyan nyomulós hatos-
hatplusszos, szóval nem olyan könnyű utakat keressük, cseppet sem bánva azt, ha
időnként elő kell vennünk a létrát, esetleg jégfejszét…
Tehát a falon található két, fent említett, sport kategóriába tartozó utat gondolatainkból is
száműztük, így valóban csak a Hrana PP Variantu nevű út maradt utoljára, aminek
sokszori tologatás után ez év áprilisában jött el az ideje.
A völgybe beérve, a Zamkó ház fölött még igazi téli körülmények fogadtak bennünket.
Kellemes, verőfényes napsütéses idő volt, ez kellően süppedőssé tette a havat
felmenetben a beszálláshoz, vissza úgyszintén. Korán indultunk, így akkor szinte még csak
magunk voltunk a völgyben, napközben azonban sítúrázók és gyalogos turisták
sztrádájává vált a keskeny ösvény. Milyen jó, hogy mi a falról néztük végig az egészet.
És persze a töménytelen mennyiségű lavinát, ami a szemközti falakon egész nap
hatalmas robajjal zúdult le a meredek falakon, kuloárokon.
Már a beszálláshoz felérve láttuk, hogy bár szépen le van olvadva a fal, azért lesz még
dolgunk a hóval mászás közben. Az út 4 hosszból áll (kaller szerint 6). A többitől
eltérően ez az út nem a rámpán indul, hanem oda is fel kell mászni, ez a felmászás
teszi ki az első hosszt. Normális esetben viszonylag könnyen teljesíthető, most azonban
vegyes terepre emlékeztető, semmit nem tartó hóréteg, azonnal feltöredező jégréteg
vonta be a befelé dőlő részeket.
Ami azt illeti, ez cseppet sem könnyítette meg a
dolgunkat. Innen a rámpára szállunk ki, stand közvetlen a kiszállás felett (nincs, építeni
kell, mert a 60-as kötél itt majdnem el is fogy). Tetszőlegesen meg lehet állni a falrész
felénél lévő párkányszerű beszögellésnél köztes standolásra, amennyiben szükség van
rá.
A második hossz tulajdonképpen könnyű mászás a rámpán a PP standjáig (néhány évvel
ezelőtt, Józsiék által berakott U pánt, nehéz eltéveszteni). Lényegében innen indul a PP
Variáns, az Arkáda és a Hrana PP Variantu nevű út.
A harmadik hossz egy bevágásrendszeren indul, helyenként jobb traverzzel, és az alsó
szakaszon nem kevés veszélyesen instabil, nagyméretű kővel. Figyelem, elölmászó itt
fokozottan ügyeljen a sokáig közvetlenül alatta álló biztosító emberre!
A negyedik hossz számunkra egy hosszú kötélhossz volt, a rajzon két hossznak ábrázoltat
mi egynek vettük, és végigmásztuk teljesen a torony tetejéig. Az eleje modern mászás
egy szűk bevágást, fentebb repedést követve A2-ért, majd A1/A0-ért, a kiszállás pedig
egyre könnyebbé váló klasszikus V-ös, IV-es.
Már csak az ereszkedés volt hátra. A kiszállóstandból mi a havas viszonyokra tekintettel egy
hosszt ereszkedtünk a meredek domboldalon, majd átsétáltunk az ereszkedőpályához.
Itt jegyezném meg, hogy tavaly ősszel be lett rakva egy néhány szögből +
tizenegynéhány méter kötélből álló "kletter", amely az ereszkedőstandhoz való lejutást
hivatott megkönnyíteni, és biztonságosabbá tenni (respect Janó & Gaben!).
Lefelé menet Tarajkára medvenyomokat láttunk a hóban, és a gondnok srác a Zamkóban is
megerősítette, hogy egy négybocsos kétszülős medvecsalád kószál a környéken. Ezért
nem akart beengedni a kutyája a házba. :)
Ezzel a mászótúrával sikerült pontot tennünk a Lomnici-torony projekt végére, ami
megelégedéssel tölt el bennünket, de korántsem jelenti azt, hogy többé nem térünk
vissza erre a gyönyörű falra.
Valkó Géza