Hímer J.-Mészáros G.-Seregi E.- Tóth T.
. 2011.01.29.
. Hétvége a Magas Tátrában
Húsz éve nem volt ennyi jég a Magas Tátrában! Az elmúlt hetekben többször is
megállapítottuk ezt az elvitathatatlan tényt, így hát lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk
ezt január utolsó szombatján jégmászásra kihasználni.
Hajnali 4 kor a miskolci Mountex elől négyen indultunk ki Szlovákiába, társaságunkból
ketten még nem másztak a Poduplaszki völgy jegein. A csapat tagjai voltak: Hímer Józsi
(HSZJSE Elnök), Tóth Tamás, Mészáros Gábor (Gaben), Seregi Ernő (levéltáros).
Hímer Józsi vágya az "Alice csoda országban" (Alicja w Krainie Czarów), melyet a lengyel
Tomek Lewandowski, Krzysztof Starek i Piotr Sztaba nyitott 2009. 01. 12.-én.
Lysa Polana parkolójában a helyi vendéglátó-ipari egységbe belépve a szolgálatban lévő
Palo üdvözölt minket harsányan, majd vázolta a jelenlegi helyzetet: van jég, de a 14
nappal ezelőtti meleghullám itt sem múlt el nyomtalanul. Tehát volt jobb, de azért most
sem rossz!
A szokásos kávé után elindultunk a völgyben a "csodaországot" megkeresni. Lentről jól be
lehetett azonosítani, a hozzá feljutást annál kevésbé. Kalandos felmászást követően a
standban szorongtunk mindannyian, de a jég állapota visszavonulót fújt. Nem lehetett
figyelmen kívül hagyni az első megmászók intelmeit sem: decemberben és január elején
érdemes mászni!
Ez látszott is a mostani állapoton, tehát a magasabban járó nap miatt nem tanácsos a
különböző méretű és súlyú csapok alatt maradni! A helyismeret azonban már meg van!
Gyors ereszkedés után az elmúlt évben talált új – a kalauzban még nem jelölt - jég mellett
szavaztunk, hiszen a völgy alsó mászóhelyeit a szokásos hétvégi tumultus jellemezte.
Remek kondícióban levő alsó tömb egyszerre két mászót is elbírt, Józsi belülről, Gaben
kívülről támadta eszközeivel a fagyott vizet.
Élvezetes volt a testgyakorlás, az út végén igen "figyelős" kiszállással. A standnak használt
vastag kidőlt fenyőig ez néhány négyzetméter ferde mohás televényt jelentett, mely pihe
könnyű lépést és finom fejszehasználatot igényelt!
Később a képződmény mix lehetőségeit is bepróbáltuk, majd a nap utolsó mászásánál
megjelent két cseh kolléga. Érdeklődésükre elmondtuk, hogy jó a jég, de figyelni kell az
út végén!
Mi a gyakorlást befejezvén éppen elindultunk a meredek kuloáron lefelé, amikor tompa
puffanással egybekötött csörgést hallottunk. Visszanézve láttuk, hogy a cseh elöl mászó
a jégfal felső részéből kiesett, és érdekes helyzetben lóg a kötélen. Néhány másodperc
múlva a társa leengedte. Rákérdeztünk, hogy igényelnek-e segítséget. A válasz "yes"
volt.
Józsi, Tamás és Gaben el kezdtek visszamászni, segíteni, míg nekem a hírvivő szerepe jutott.
Leszaladtam a kb. negyedórányira lévő házba segítséget kérni, ahol Palo azonnal értesítette a
HZS ügyeletét. Visszamentem a kuloár aljához, ahova nemsokára megérkeztek a szlovák
hegyimentők, akik gyors összeszerelés után a társaim fejlámpáinak fényének irányában
meg is indultak felfelé. Társaimnak a sérültet sikerült már addigra a hófolyosó 3/4
részéig leszállítani, így hát az utolsó meredek szakaszon gyors, tepsis kötélleeresztéshez
készülődtek a szlovák hegyimentők.
Mi elindultunk le a házhoz, ahová szinte egyszerre értünk vissza a HZS Land Rover
terepjárójával. Bokatörés – mondták a mentők.
Elbúcsúztunk a cseh mászóktól, akik megköszönték a általunk nyújtott segítséget.
A házban kívülről (kályha) és belülről ("horec") melegedve aztán átbeszéltük a mai napot.
Ez egy ilyen hétvége volt.
Seregi Ernő
HSZJSE
levéltáros
Képek itt: