Ritkán hajrázik olyan keményen a nyár mint az idei évben, mintha a július végi rongy időt kívánta volna feledtetni a nyaralókkal. Ilyenkor vízben vagy erdőben lehet csak megmaradni illetve ha minél magasabbra megyünk a sütőlapról fel a hegyekbe. Kovács Andris cimborámmal már évek óta beszélünk a tátrai mászásokról bányai edzéseink során, a 27-ei hétvégén kivitelezhetőnek látszott a kirándulás minden oldalról.
Menekültünk a 38 fokos városból péntek délután és éjfélre Tátraszéplakon landoltunk végre emberi létre alkalmas körülmények között. Bár reggel vastag felhőpaplan borította a csúcsokat, reméltük, hogy igaza lesz a modellezésnek és tiszta, meleg idő lesz a hegyen. A mászócél még nem körvonalazódott, vittünk kallereket, lényeg, hogy élménymászás legyen és ne gebedjünk meg. A Sziléziai házhoz már ideális mászóidőben érkeztünk, elpárolgott minden felhő a hegyekből. A legjobban dokumentált út a Gálfy kalauzban a Felkai toronyra vezető Gálfy út, egyenletes, 5ös körüli nehézséggel. Pont láttunk is benne egy párost, uh belőttük az irányt és felkúsztunk a beszállásig a bal oldalon húzódó széles bevágásban. A fal bal oldalán húzódik egy barlangszáj szerű kémény, melytől kicsit visszább, jobb oldalon, egy bevágás szerű kéményben indul az út. Rögtön megmutatta a szemfogát a hely, bár mindenütt akadt viszonylag jó fogás, kellemetlenül nyílik a kémény és még kenőanyag is akadt a könnyebb helyváltoztatáshoz. Biztosíthatósága jó viszont, mint az egész útnak, akad még szög is, standokban mindig. A kőzet egész kompakt és a vonalvezetés is jól követhető a falrajz és a bent lévő szögek alapján. Kellemes mászás és a torony tetejére kiérve kényelmes út hoz le körbe, mely a végén kicsit belevész a tájba, de legalább kreativitásra ösztönöz.
A játszós kör után még Gerlachon bekaptunk egy korsó sört jutalmul, vezetéshez való viszonyunknak megfelelően és kényelmesen hazacsorogtunk.
Német-Bucsi Attila