Kicsit nehezen összehozott személyes találkozók után sikerült össze egyeztetnünk a céljainkat és megbeszéltük, hogy Vicosoprano az első úti cél. Az egész napos autóút után fáradtan érkeztünk meg a kempingbe, ahol gyorsan felállítottuk a sátrakat és elkezdtünk főzni, egy-egy pálinka és sör elfogyasztása után. Közben megbeszéltük, hogy másnap az Albignai völgybe feltúrázunk és mászunk valamit. Attila és Balázs a Spazzacalderán választottak egy klasszikus utat, az Il Mosaico-t (6a), Istvánnal pedig a Placce del Lagon lévő két útra esett a választásunk (5a, 5b) nehézségért. Nagyon szép időben sikerült a viztározó felett másznunk és szerencsére nem is voltak sokan a választott falon. Nem túl nagy köztestávok mellett nyugodtan tudtunk ismerkedni kőzettel. Visszafelé láttuk, hogy nagyon jó lehetőségek vannak bivakolásra a gátnál, ezért másnap Istvánnal felköltöztünk a völgybe. Balázs és Attila megbeszélték hogy elmennek három napra a Piz Berninára, amit sikeresen meg is másztak. Első nap a völgyben elég hosszúra sikerült nekünk. Sajnos reggel nem keltünk korán, mert felvonó hozott minket, majd elkövettük azt a hibát, hogy elég sokáig pihentünk a bivak kiválasztása után. István nem akart aznap mászni annak ellenére, hogy egész délutánig ez volt e terv. Nekem nagyon lett volna kedvem. Ez megint elég hosszú beszélgetést eredményezett kettőnk között, aminek a vége az lett hogy választottunk egy utat a közelben a Steinfressert (6a+)-ért. Mivel nem volt hosszú az út (180m) ezért úgy döntöttünk 5 körül hogy beszállunk, hiszen úgyis ott alszunk nem messze. Számomra elég nehéz kéményekkel kezdődött az út, és sajnos később sem haladtam gyorsan az előlmászásban, ezért mire túljutottunk a kulcshosszon besötétedett. Nagyon nehezemre esett lejönni, mert csak egy rövid hossz maradt hátra a gerincen az ereszkedő pályáig, de István javaslatára a leereszkedés mellett döntöttünk. Éjfél körül értünk vissza a "szobánkba". Másnap pihentünk és harmadnap mi is az Il Mosaico mellett döntöttünk. Ekkor már korán indultunk és kicsit ugyan zavaró volt néha felhőben mászni, nagyon szép utat sikerült választani. Balázsnak köszönhetően a kulcshosszban, nagyon könnyen megtaláltam a mozdulatsort és elég könnyen túljutottam a repedésen. Nekem sokkal nehezebb volt egy alatta lévő (5c), ami egy 15-20 méter hosszú ökölrepedés. Mivel még soha nem másztam ilyet nem éreztem rá egyből, de nem ment rosszul a végére. Nagyon szép, technikás része az útnak. A jó időnk egészen végig kitartott. Amikor leértünk a völgyből a felvonóval, akkor ért oda a vihar. Nyugodtan megvacsoráztunk a felvonó-állomáson és vártunk Attilára és Balázsra. Még aznap este átmentünk Val di Mellóba, ahol szintén esett. Ennek ellenére másnap tudtunk mászni egy kicsit, bár mi Istvánnal csak a mászóiskolában voltunk sikeresek. Az eső miatt itt már nem tudtunk hosszabb utat mászni ezért a tervezettnél egy nappal korábban hazaindultunk. Nagyon szép hetet töltöttünk az olasz-svájci határon, igazán sajnáltuk, hogy más klubtársunk nem tudott velünk tartani!
Szamosi Barna