Maligne Kanyon.
Az idei szezon nem kedvezett a jégmászásnak, kevés volt a csapadék ősszel és ez meg is látszott a környező jegeken. Már alig vártuk, hogy dobréra adják a mászhatóságot a kedvenc helyünkön a Magas Tátrában. Az igazi megmérettetések így is elmaradtak mert a komolyabb jegek csaknem akartak meghízni . Szerencsére Sappadán csépelhettünk egy kicsit és nem mentem felkészületlenül Kanadába.
Március közepén érkeztem és nemsokára már kezemben volt az ACC klubkártyája. Előzetes levelezés útján egy hétvégi program volt az első megmozdulás ami egy csodálatos kanyonba vezetett. http://www.summitpost.org/maligne-canyon-climbs/361576 Két edmontoni sráccal, Eve és Jonatan indultunk a három órás útra ,mely az ismerkedéssel telt. Estére megérkeztünk Jasperba és egy kellemes Hostelban töltöttük az éjszakát.
Másnap reggel egy hangulatos kávézóban egyesítettük erőinket és már egy nagyobb létszámmal elindultunk célunk felé. Az esti havazás némileg akadályozta az utazást ,de így is hamar odaértünk.
A parkolóból tíz perc alatt értük el a kanyon bejáratát. A köteleket felső biztosításra szerelték mert így biztonságosan lehet gyakorolni.
Körülbelül nyolc kötél állt rendelkezésre a mászáshoz. A csapatból sokan a kezdő szinten voltak , de lelkesen bontották a jeget. Én igyekeztem alkalmazkodni és rövid instrukció után végre jeget másztam Kanadában.
A mászás nem okozott gondot mert az erőnlétem még rendelkezett némi tartalékkal.
Egész nap másztunk és egyre jobb kunsztokat sikerült megcsinálni.
A kanyon csodálatos és mesebeli, a déli oldalról befolyó víz teszi lehetővé a jégmászást. Az intenzív napsütés hatására kissé rongyos jég még mindig nagy élvezetet jelentett.
Estére mindenki éhesen esett be egy hangulatos pizzázóba. Remek kaja, jó sör és az új barátok tették még szebbé a napot. A Hostelban még megbeszéltük a holnapi mászást, ami nem a terv szerint alakult a lavina veszély miatt. Egy könnyű jeget néztek ki, mely hosszú kocsikázással de rövid sétával remeknek bizonyult. Miután a havat letúrtuk, kezdődhetett a mászás.
Délután mindenki megelégedve indult haza.
Ami számomra nagyon tanulságos volt , a rendkívüli egymásra figyelés. A legkisebb jégnél már hangosan figyelmeztették egymást a veszélyre.
A mászás nem kezdődhet egymás leellenőrzése nélkül, és ez nem csak felületes mint otthon szokás. Egy alkalommal direkt nem fejeztem be a csomót , hogy mi fog történni. Jonatan hosszas szemlélődés után rájött a hibára és megkérdezte , hogy most én Őt tesztelem? Jót nevettünk és rájöttem hogy ez náluk mennyire komoly. Bárcsak nálunk is bekerülne a köztudatba mint legfontosabb szabály.
A következő hétvége tervei már előkészületben.
Himer József
Kanada 2012. 04. 04.