Ősz a Tátrában

Szeptember első hete csodálatosan szép, stabil kora őszi időjárással kecsegtetett.
A sziklamászásra alkalmas száraz idő megnövelte a vállalkozó kedvet, így hát a Tátra újból meginvitált Minket, HSZJSE tagokat.
„Inváziónk” szeptember 6.-án, pénteken kezdődött a Kőpataki tavat körülölelő csúcsoknál.
Monyók Csaba, Kovács Dávid – a Késmárki csúcs D falának Obrovsky kút (VI.) útját mászta, mellyel egy régi vágyuk valósult meg.
Ugyanitt Német Bucsi Attila és Zólyomi Zsolt a Jasterica (V+.) formációt teljesítette.
Szamosi Barna és pesti barátja – Milán Dénes – a Lomnici csúcs NY falának a jelenleg talán legnépszerűbb útját, a Puskás utat (V.) húzta ki a „még nem mászott utak” jegyzékéből.

Szombaton Debreczeni Gábor (Debi), Farkas Ádám duó a távoli Jávor csúcs – Kele – Suna (IV.) – útjában bizonyított.
Aznap még a Német Bucsi – Zólyomi és a Szamosi – Milán páros a Lomnici csúcs NY falban az alábbiakat tudta le: Puskás út (V.) és Orlowski – Stanislawski út (V.).

Én és Hanyik Balázs (némi izgalommal) szombat délután értünk ki Tátra Lomnicra. Balázs autója – műszaki hiba miatt – furcsa hangokat hallatva döcögött be a központi parkolóba.
Egyelőre elfelejtve az autó problémáját, felvonóval a Kőpataki tóhoz utaztunk. Feljebb, a Tölcsér tó katlanban rendezkedtünk be, sok más – több nemzetiségű – kollégával együtt. Ilyen nagyszámú mászni szándékozót még nem láttunk ezen a helyen! Legalább 15 parti készülődött itt éjszakázni. Szürkületre aztán már csak Attila és Zsolt futott be a Lomnic NY falából, Barna és Dénes visszaindultak Budapestre.
Bivak után vasárnap 5 – kor kelve álmosan gyönyörködtünk a Napkeltében.
Egy jó kávé után 7 óra előtt kezdtünk neki a DK fal hosszú, Motyka nevű útjának, Német Bucsi Attila és Zólyomi Zsolt társaságában.
Mi Balázzsal szólóban teljesítettük, így 3/4 9- kor már a Lomnici csúcson álltunk. A láncos csúcstaréjon lemásztunk a Hábel résbe, majd a Téry kuloárba, ahol három szlovák parti várakozott az általunk kiszemelt Orlowski – Stanislawski beszállásánál. Ők a Hokejkára készültek, melynek első két hossza megegyezik a fentebb említett út kezdeti vonalvezetésével. Miután Balázs elmagyarázta Nekik, hogy most jöttünk a D falon át, azért, hogy itt a NY falon visszamásszunk – előreengedtek minket! Igen rendesek és megértők voltak, Nekik köszönhetjük, hogy délután negyed egykor már a második Lomnici csúcs fotót készíthettük magunkról – meg van az első LOMNICI DUPLA!
A „normálon” lejutva a nyeregben kiegészültünk, Attilával és Zsolttal.
A remek időben szép számú siklóernyős is „jó szelet kapott”, tele volt velük a környező légtér. Mi is érdeklődéssel figyeltük Őket, sok más bámészkodó turista társaságában.

Levonulva a Tölcsér tó katlanból egy fél órás „egyhelyben libegést” fogtunk ki a felvonón, ahol az időt, a lent ránk váró autó várható működésének esélylatolgatásával múlattuk.
Sajnos Balázs Opelja nem javult meg az állásidőben. Beindítva, mint egy traktor, olyan hangot produkált. Ebben az állapotban hogy bírja majd a 67-es út meredek emelkedőit?
Lejtmenetben beugrottunk még Karolhoz is Tátraerdőre, egy gyors élménybeszámolóra, no meg egy jó Pilsner-re. Az egyre bővülő szlovák autópálya szelídebb emelkedőit választva Kassa felé értünk vissza Miskolcra és Hámorba.

Seregi Ernő
HSZJSE