Gérard Pailheiret interjú

Elio Bonfanti 2008/01/25, Forrás: Planetmountain

Honnan származol Gérard?

Marseille-ben születtem Dél-Franciaországban. Először a Calanque-ban kezdtem el mászni,
amikor nagyjából 14 éves lehettem, és az első alpinista lépéseimet Chamonix-ban tettem én is.
Amikor 20 éves voltam, a katonai szolgálati időm alatt felfedeztem az Ecrin hegyvidéket, és
szerelmes lettem az Oisans csúcsokba. Abban az időben történt, mialatt hegyivezetőnek
készültem, hogy eldöntöttem, hogy a hegyekből fogok megélni. Házas vagyok, van két
gyerekünk, 1982-ben csatlakoztam a hegyimentő szolgálathoz, 1983-ban aspiráns hegyivezető
lettem, majd 1985-ben váltam képesített hegyivezetővé.

Hegyi vezetőnek, alpinistának vagy inkább kifogástalan szervezőnek érzed magad?

Azóta, hogy beleszerettem a hegyekbe igazán élvezem minden válfaját a hegyi sportoknak,
alpinizmus, sziklamászás, túrasíelés, és… jégmászás, mióta az elsőket másztam 1977-ben a
Freissinieres völgyben. Személy szerint úgy gondolom, hogy fontos hegyivezetőnek lenni, és
ezzel párhuzamosan folytatni az alpinizmust, ami lehetővé teszi számunkra, hogy életben
tartsuk a szeretetünket az ilyen tevékenységek iránt. A jégmászás aranykora a 70-es évek
vége, 80-as évek eleje volt. Egy barátommal együtt, Robert Balestra-val, lehetőségem volt,
hogy részt vegyek a Fournel völgy felderítésében. Aztán, hogy voltunk, Gavarnie-ben és
Olaszországban, úgy döntöttünk 1991-ben, hogy szervezünk egy nagy találkozót, mert meg
akartuk osztani a jégeséseinket más mászókkal. Az Argentiére la Bessée-i városi tanács
rengeteget segített nekünk abban, hogy meg tudjuk szervezni ezt a projektet, mivel egy ilyen
esemény nem rendezhető meg egy ember által, csak egy energikus csoport munkájának
köszönhetően, akik 100%-ig dolgoznak azon, hogy a kitűzött cél megvalósuljon. Egy másik
fontos segítség volt számunkra a mászó cégek támogatása, amelyek közül a Petzl 18 éve az
esemény támogatója.

Miért jött létre a találkozó?

Kezdetben, a találkozó célja (ahogy minden találkozóé), az volt, hogy ismertté tegyük a
völgyünket és fejlesszük itt a jégmászást. Aztán az első alkalom során Argentiere
polgármestere javasolta, hogy csináljuk valamit, amit meg lehet ismételni minden évben.
Argentiere városát kimerített a „Pecheney” ipar, és szerette volna a gazdaságát fellendíteni a
téli turizmus által, egy eredeti képpel a kikapcsolódásra koncentrálva. A találkozó fejlődött és
az utóbbi alkalmakkor az edzés és a biztonság fontossága megnövekedett, annak érdekében,
hogy csökkentsük a jégmászó baleseteket. Ebben az évben a találkozó a 18. születésnapját
ünnepelte és a célja az volt, hogy felhívjuk a jégmászók figyelmét a környezetre, azért, hogy a
jövő generációi is annyira tudjanak a hegyek világából profitálni amennyire csak lehetséges.

A találkozó fontossága minden évben növekszik. Mi a sikerességének a titka?

A siker titka azoknak a helyi jégmászóknak a szenvedélyében és motiváltságában rejlik, akik
velem dolgoznak: tanácsot adnak és ötletekkel látnak el és támogatnak a legsötétebb
pillanatokban (mint a két haláleset két évvel ezelőtt, akik közül az egyik egy olasz mászó
volt). Másik ok a jégmászók nagy száma ebben a régióban, akik vendégül tudnak látni
mászókat az egész világról. Aztán ott vannak a helyi szervezetek, akik támogatják az
eseményt mind pénzügyi mind emberi szempontból. Utoljára, de nem utolsó sorban sok
támogatást kapunk a mászó eszközök gyártóitól.

Egészen véletlenül nincsenek számadataid?

2005-ben rekord számú jégmászó volt itt, több mint ezer ember 30 különböző országból.
Ebben az évben pedig az egyik előadáson részt vett a nagyszerű René Desmaison is, akinek
átadtunk egy életmű elismerést. A jégmászó találkozó költségvetése 110000 Euro körüli és
úgy becsüljük, hogy ez a sport egész évben olyan 450000 Euro forgalmat hoz az Ecrins
régióban. Az találkozót négy hónap megszervezni, 2 ember teljes munkaidőben dolgozik, és a
találkozó alatt 40/50 ember dolgozik folyamatosan, az önkénteseket és a városi tanácsnak
dolgozókat is beleértve. A találkozó összes dokumentuma 4 különböző nyelvre van lefordítva
és kinyomtatva.

Néhány évvel ezelőtt láttam, hogy Daniel Dulac és Francois Damilano tanított egy
csoport kezdőt. Ez véletlen volt, vagy tervezett program, ahol a sport vezetői nyithattak
a kezdők felé?

Az volt az elképzelés, hogy a normál mászók találkozhassanak a példaképeikkel és
tölthessenek időt a világ a legjobb jégmászóival. Valamint szerettem volna az alpinisták
számára olyan erőteljes és vidám pillanatokat létrehozni, ahol az élmény közvetlenül adható át
a legjobbaktól a kezdőknek. Most is rendezünk workshopokat, ahol a különböző cégek
technikai tanácsadói és helyi hegyivezetők tanítják, hogyan kell mozogni biztonságban a
hegyekben.

Az oldalad ezzel a gondolattal nyílik: „Egy biztos jégmászó kultúráért.” Azt gondolom,
hogy ez valóban nagyon fontos, tudnál erről többet mondani?

Igen ez egy mondat, amit nagyon közel érzek a szívemhez, mert azt gondolom, hogy csak sok
éves mászással lehet megtanulni jeget mászni. Nem tudsz improvizálni és egyik napról a
másikra jégmászóvá válni. Remélem, hogy a kollégáim átadják ezt a szeretetet amennyire
csak lehetséges. Ezt próbálom elérni a találkozóval, ez internet oldalamon keresztül
(www.ice-fall.com)
, a jégmászó óráimmal, ahol próbálok annyi időt és figyelmet szánni a
kezdőkre amennyi szükséges. Az utóbbi időben egy új fontos másik társadalmi dimenziót
adtam ennek a tevékenységünknek, az iskolás gyerekeken kívül, más hegyi vezetőkkel együtt
tanítjuk a mozgássérülteket és úgy hiszem, hogy ez egy kiváló terápiai tevékenység.

Hány baleset történik évente a jégeséseken a Briançonnaise régióban?

Azt javaslom neked, hogy nézd meg ezt az esettanulmányt
(Az utalás linkje)
, ami két éve készült a
találkozó alatt. Most tavasszal megpróbálom hozzáadni az új adatokat.

Úgy gondolod, hogy az oldalad tud segíteni abban, hogy csökkenjen a balesetek száma?

Bizonyos módon igen. Az összes információt megerősíti egy hegyi vezető, ami alapvetően
megbízhatóvá teszi. Azonban mindenkinek az eszébe kell vésnie, hogy ez a weblap csak egy
eszköz lehet annak segítésében, hogy ki tudd választani mit mászol, semmilyen esetben sem
lehet az egyetlen eszköz annak meghatározásában, hogy melyik utat mászd. Mindig
publikálok pedagógiai céllal számos témában, amelyet úgy gondolom jó átnézni minden
szezon elején.
(Az utalás linkje)

Egyrészt az ilyen oldalak hasznosak lehetnek, a másik részről azonban, lehet végzetes hatása
is, azzal, hogy megnöveli a jégmászók számát azoknál a jégfalaknál, amelyek jó állapotban
vannak. A túl sok ember megnöveli a veszélyt, ami ennek a sportnak normál esetben is
alapvető része. Ez rendszeresen megtörténik olyan helyeken, mint Ceillac.

Kis provokáció: Gondolod, hogy a felszerelés sokkal fejlettebb, mint az alpinisták, vagy
az alpinisták mindig a felszerelés technikai fejletsége előtt járnak?

„Egy jó munkásnak mindig jó eszközei vannak” és a jó jégmászó bármilyen eszközzel tud
mászni. Ami gyakran megtörténik azonban, hogy a közel teljesen kezdők azzal a céllal, hogy
önbizalmukat növeljék, megveszik a legújabb generációjú eszközöket, mindezt abban a
hiszemben hogy jobbak, mint amilyenek valójában. Ez egy hatalmas hiba, mindenekelőtt
jégmászásban! Hogy válaszoljak a kérdésedre, azt kell mondanom, hogy az eszközök
fejlettebbek, mint a mászók. Egyedül a jégcsavarok nagyon fontos változást hoztak a
jégmászásban, radikálisan megváltoztatva azt, ahogy a jégmászók mozognak.

Beszélgessünk valódi jégfalakról, melyik a legszebb jégmászás a Briançonnaise
régióban?

A legszebb jégfal mindenképpen nagyon szép kell, hogy legyen, híres, nehéz, vad és mégis
mászható nagyobb számú közepes nehézségű fokozaton mászó jégmászók számára. Ezekre a
kritériumokra alapozva, két név jut eszembe. Az ’Il Colosso di Rodi’ úttal kezdem a Fournel
völgyben, ez egy valódi alpinista kihívás, nehéz, objektív veszélyekkel, ami jó képességeket
követel és alapos tudást a hegyek téli világáról. Továbbá a lejövet nehéz és bonyolult. A
másik jégút a gyönyörű és nagyon népszerű ’Les Formes du Chaos’ a Ceillac völgyben. Ez
egy fertőző mászás, ami hordozza a jégmászó vírust! Patrick Gabarrou egyszer ajánlotta, hogy
másszam meg egy barátommal és úgy írta le, hogy „Ez a legszebb jégút, amit életemben
másztam!”

Három tanács jégmászóknak?

Első: Tanulj lassan, úgy hogy ne hagyd ki az alapvető szinteket, és tanulj meg mindent a
lehető legjobban.
Második: Ellenőrizd a jégfal állapotát, a hótakarót és az időjárás előrejelzést.
Harmadik: Maradj mindig tájékozott a sport fejlődését és az új technikákat illetően.
A jó jégmászó sok jégcsavart helyez el, rendszeresen helyez el biztosító eszközöket, és soha
nem hezitál hogy visszaforduljon, ha úgy ítéli meg, hogy a mászás feltételei nem megfelelőek.

Szamosi Barna (Hszjse) fordítása, szerk. Béres Janó.