2010. december 5.
Néhány évvel ezelőtt, amikor felraktuk a dry utat Hámorban, még nagyon távolinak
tűnt, hogy egyszer majd ’teremben’ is fogunk akasztgatni. Ahogy az elmúlt
hónapok történései mutatták, nem is kellett olyan sokat várni. Ősszel Bobby-ék
felpakoltak három drytooling pályát a Factoryban, ami azonnal népszerűvé
vált a sportot kedvelők körében. Először persze azok merészkedtek fel a
korongokra, akik már járatosak voltak a jégfejszék megzabolázásában, aztán
egy-két ifjonc, vagy eddig csak a sportmászásnak hódoló fiatalt is elkapta a
hév.
Jó volt látni, hogy elindult valami, így kapva kaptunk az alkalmon, hogy
megrendezzük az első indoor drytooling versenyt, ami talán szélesebb közönséget
vonz majd be ebbe a sportágba. A drytooling fejlődése komoly utat járt be az
elmúlt évtizedben, és az utóbbi időben erősen önállósulni látszik a többi
mászóágtól.
A versenyt megelőző napon lelkesen láttunk hozzá a döntő út megépítésének a
mászócsarnokkal szomszédos ipari alpin oktató- és gyakorlóteremben.
(Selejtező utaknak a csarnokban már létező dry pályák voltak kijelölve, így azokkal
különösebb dolgunk nem volt.) Mondtam Józsinak: „Egyet kérek, alsós akasztás
baromi nagy nyúlással legyen benne!” Amire a válasz csak annyi volt: „Ne
aggódj, bízd ide…” Amikor készen lettünk, találgattunk, vajon hány topmászás
születik holnap, elég harcosnak néz ki. Na majd kiderül!
Másnap délelőtt családias hangulatban indult a verseny, ezért úgy döntöttünk, ha
már így összejöttünk, az összes Factory-s utat másszák meg a résztvevők, jó lesz
akár szezonindítónak is! A hely jellegénél fogva itt a hágóvasak a tokjaikban
maradtak, helyette mászócipő került a lábakra. Persze akadt néhány
keményvonalas, aki simán csak bakiban állt oda a falhoz. Az egyik
legnépszerűbb formáció a Nő névre keresztelt, vízszintesen elhelyezett farönk,
amit combkulccsal lehetett teljesíteni. A legjobban a középső út szórta meg a
jónépet, ennek a kiszállása egy, vagy tetszés szerint két ’Figure-four’-t
tartalmazott.
A végén azért meglátszódott, hogy ki az, aki évek óta minden télen jegezni (és dry-
ozni) jár, és ki az, aki még csak nemrég ismerkedik a sporttal.
Délután, kis szünet után átvonultunk a döntő úthoz, itt már a hágóvasak is
előkerültek. Kíváncsian vártuk, hogy boldogulnak a srácok a gerendákkal. Ja,
és az alsós, nagy nyúlásos akasztással! Az alacsonyabbaknak igencsak
meggyűlt vele a bajuk. A plafonon elhelyezett rönkökön való áthaladás nagy
küzdelem volt, és immáron – mint már oly sokszor – újra bizonyossá vált, hogy
ehhez bizony edzeni kell, különben lefolyik a kéz a fejsze nyeléről, inkább
előbb mint utóbb. Azért nem panaszkodhatunk, voltak topmászások, a
végeredmény pedig a következőképpen alakult:
1. Rónyai Péter (Angelo) – TOP
2. Seregi Ernő – TOP
3. Bodrogi Zoltán (Bobby) – TOP
Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy Rónyai Kornél (13 éves) szintén topot
mászott felsőbiztosítással, ami nagyon szép teljesítmény.
Érdekes színfolt volt a versenyen Bobby, aki minden utat más kölcsönsisakban
mászott.
Ezúton is köszönet a Factorynak, hogy rendelkezésre bocsátották a csarnokot a
verseny idejére, Szabó Lacinak, hogy a döntő nála kerülhetett megrendezésre,
valamint a Nomádnak a díjazásért.
Meggyőződésem, hogy ez a verseny is hozzájárult ahhoz, hogy a drytooling egy
komoly lépést tegyen előre a magyar mászóéletben. Amit pedig ígérhetünk,
korántsem ez volt az utolsó indoor drytooling! Jövőre Mikulásra ismét
megreszelhetitek a csőröket! Vagy hamarabb? Kitudja…
Valkó Géza