2010. november 26-28.
Miután péntek este megérkeztünk a Szentléleki Turistaházba, úgy döntöttünk, még
elsétálunk a sziklához egy utolsó terepbejárásra. Józsival és Balázzsal
lebaktattunk Köpüsre, közben elhelyeztünk néhány útbaigazító táblát.
Gondolom, mosolyogtok, minek oda táblák, hisz néhány kőhajításnyira van a
szikla. Azonban meglepetésünkre a sűrű ködben, fejlámpáink fényében az
orrunkig is alig láttunk, néhányszor utat is tévesztettünk, pedig párszor már
megjártuk azt. Ropogott az avar a lábunk alatt, az erős szél bántotta az
arcunkat. A falak porszárazak voltak. Igazi kellemes trepnizős felületek.
Visszafelé bandukolva mindhárman arra gondoltunk: de jó is lenne…. Persze
tudtuk jól, itt a hétvége leginkább a havazásról fog szólni, napokkal azelőtt
előre jelezték.
Így is lett. Reggelre sűrű hólepel borította be a bükki tájat, avarnak, növényzetnek
nyoma nem volt, csak a sűrű hó, ami egyre csak esett. Hogy jönnek fel ide a
többiek? Mi megmondtuk, ide péntek este kell jönni! A következő mondat
hangzott el Józsitól: „Leugrunk Hámorba, lent hagytam tegnap ezt meg azt.”
Majd egy óra múlva pedig ez a telefonból: „Majd megyünk, csak előbb le kell
menni hóláncért a városba, mert nem tudunk felmenni.” Wow, egyre jobb!
Sebaj, még egy tea belefér…
Mindennek ellenére a lelkes mászók elkezdtek felszállingózni 10-11 körül, mi pedig
előkészültünk a trepnis versenyhez. Persze a fal már korántsem volt olyan
„csodás”, mint tegnap, hó és vízfolyások mindenhol, mini porhólavinák estek a
nyakunkba a szél jótékony hatásaként.
Végül délben rajtolt a verseny. A Free Hámor nevű utat neveztük ki versenyútnak, a
mászás felső biztosítással történt. Aki ismeri az utat, az tudja, hogy fúrt-ragasztott
szögek és kampóhelyek sorozata alkotja az út vonalvezetését, biztonságos,
nem nehéz mászás, kevés ’hosszú mozdulattal’. 8 perc volt a limitidő. Mint
utóbb kiderült, ez a gyakorlottabb mászóknak bőven elég volt, sőt. Tanulságos
volt végignézni és összevetni a különböző mászóstílusokat, trepnifajtákat. Ki
mennyire összeszedett, mennyire használja készségszinten, és nem utolsó
sorban gyorsan az eszközöket.
Végül a verseny végeredménye a következőképpen alakult:
1. Kiss Péter (MAHOE) 4:32
2. Lasánszki Balázs (HSZJSE) 5:42
3. Juhász Bálint (Excelsior) 6:41
A verseny után néhány óra szabadprogram következett, ami az elvetemültebbeknek
fejlámpás mászást jelentett, a többiek pedig a házban folytatták a régi
mászóismeretségek ápolását, egy-egy tál türübürü leves (a ház
jellegzetessége!), vagy néhány kupica egyéb társaságában.
Este nyolckor, miután mindenki kellemesen felvette a ház hangulatát, kezdetét vette
az I. Magyar Országos Szabadon Főzhető Hegymászó Pálinkák Versenye.
Izgatottan készültünk erre a versenyre, igyekeztünk a szakmaiságot szem előtt tartani,
a versenyszabályzat is ebben a szellemben íródott. Ezért utólag is köszönet
Hanyik Balázsnak, aki egyéb elfoglaltsága miatt sajnos nem tudott részt venni a
rendezvényen.
A versenyről dióhéjban annyit, hogy a versenypálinkákat Arany-, Ezüst- és
Bronzéremmel jutalmaztuk. (Nem sorrendben, hanem mindegyik a zsűritől
kapott pontszámok alapján besorolásra került. Így mindegyik pálinka, amelyik
összpontszáma elérte a minimális szintet, érmet kapott.) A zsűri döntése alapján
a legeredményesebb főzetek Szabadka Péter és Bűdi Károly lepárlóiból
születtek. Csak néhány kuriózumot említenék: 2000-es Aszútörköly, 2008-as
gyümölcságyon érlelt szilvapálinka, 2009-es érlelt nyári alma pálinka, stb.
Igazán élvezetes volt hallgatni Proskának (Szabadka Péter) a szakszerű
pálinkafőzésről és kulturált pálinkafogyasztásról szóló rögtönzött, ám annál
érdekesebb beszámolóját a verseny szünetében.
Másnap reggel a pálinkaverseny eredményhirdetésével vette kezdetét az aznapi
program, aztán pedig ki-ki vérmérséklete vagy szabadideje alapján újra a
sziklához vagy az autója felé vette az irányt. Szerencsére az előbbiek tábora
népesebb volt, így vasárnap újra benépesült Köpüs-kő áthajló sziklafala.
Az egyenleg: kb. 50 fő résztvevő, két verseny, sok-sok mászás, és a kelleténél kicsivel
több hó – ami várhatott volna.
Jövőre ugyanekkor, ugyanitt – mint évek óta már sokadszor. Ne tervezzetek más
programot november utolsó hétvégéjére. Ez a hétvége a modern mászásé, itt,
Köpüs-kőn!
Valkó Géza